Két jogszabályról szavaz nemsokára az Európai Parlament: az egyik a szerzői jogokat a digitális egységes piacon szabályozó irányelv, a másik az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. Ezek a jogszabályok mindannyiunk számára örökre megváltoztatnák az internet használatát.
A gyermekek védelme és a szerzői jogok megsértésével szembeni küzdelem indokolttá teszi a szólásszabadság korlátozását. Csakhogy megfelelő egyensúlyt kellene teremteni a kockázatnak kitett jogok, azaz egyfelől a szerzői jogok és a gyermekek védelme, másfelől a szólásszabadság között. A szólásszabadság korlátozásánál fontos betartani az arányosság elvét. Általában úgy szokás mérlegre tenni a szólásszabadságot és az egyéb érdekeket, hogy a bíróságra (olykor pedig a hatóságokra) bízzuk a szabályok kialakítását és az eseti döntések meghozatalát a problémás jogi ügyekben.
Az EU ezzel szemben félretéve szólásszabadság elvét, aránytalan korlátozásokat helyezve kilátásba, és magántulajdonban álló vállalatokra bízva a döntéseket most más irányban keres megoldást.
A szakértők ellenzik a javaslatot
A szerzői jogokról szóló irányelv tervezet új kötelezettségeket róna az összes olyan információs társadalmi szolgáltatóra, amely felhasználói tartalmakat oszt meg illetve tárol. Az új szabályok alapján maguknak az internetes szolgáltatóknak kellene a jogtulajdonosokkal együttműködésben fellépniük a jogsértésekkel szemben. Az irányelv tervezet a tartalomfelismerő technológiákban látja az egyik lehetőséget arra, hogy a szolgáltatók eleget tehessenek ennek a követelménynek. Nehéz másként értelmezni ezt a szabályt, mint annak kikötéseként, hogy ezentúl a szolgáltatók feladata volna a felhasználói tevékenység ellenőrzése és szűrése. Az új szabály az összes információs társadalmi szolgáltatóra vonatkozna, úgy is, mint a videomegosztó platformokra (YouTube), a blogolásra használt platformokra (Twitter, Tumblr), a közösségi média platformokra (Facebook), de még a dokumentumok megosztására szolgáló platformokra (Dropbox) és az online piacokra (eBay, Etsy) is.
Kutatók garmadája (itt, itt, itt és itt), valamint több emberi jogokkal és digitális jogokkal foglalkozó szervezet szerte Európából figyelmeztetett rá, hogy a javaslat ellentétes az EU jelenlegi szabályozásával és jogbizonytalanságot eredményez. A tervezet ugyanis sérti az olyan alapjogokat, mint a szólásszabadság, az információszabadság vagy a magánszféra védelmének joga, és nem egyeztethető össze az Európai Unió Bíróságának korábbi ítéleteivel sem.
Emberi jogi szervezetek gyakran hangoztatják, hogy a szűrés a véleményszabadságot és az információkhoz való hozzáférés szabadságát, a felhasználói tevékenység folyamatos ellenőrzése pedig a magánélet védelmének jogát sérti.
Emberi jogok sérelme
A szűrés hatására olyan környezet jönne létre, ahol bizonyos információk hozzáférhetetlenné válnának. A szűrés egyfajta előzetes cenzúrának felel meg, amelyet bizonyos értékek védelmében szükségesnek kiáltanak ki. Ilyen érték az a közerkölcs diktálta követelmény, hogy a gyermekeket meg kell óvni a különféle veszedelmektől, így például attól, hogy úgynevezett ártalmas tartalmakhoz férjenek hozzá. A kommunista ideológiában, példának okáért Kínában is találkozunk ezzel az elképzeléssel. A különféle esetekben az a közös nevező, hogy magánvállalatok illetve az állam által előállított algoritmusok alapján valósul meg bizonyos, közelebbről meg nem határozott értékek védelme.
Más a helyzet a szerzői jogokkal kapcsolatban. Ezek objektív kritériumok alapján védik a jogok tulajdonosainak szellemi alkotásait. A védelem mértéke ugyanakkor az alkotó akaratán múlik. Egyesek önszántukból szabadon hozzáférhetővé teszik az alkotásaikat, míg mások csak fizetség ellenében adnak engedélyt rá, hogy a műveiket megtekintsék. Az, hogy szerzői jogok által védett alkotásokat fel szabad-e használni parodizálás céljára, az egyes országok saját törvényein múlik.
Nem vitás, hogy ilyen helyzetekben sérülnek az alapvető jogok. Egyfelől ott van a véleményszabadság és az információkhoz való hozzáférés szabadsága, másfelől pedig védeni kell az alkotókat és műveiket. A szerzői jogok megfelelő védelme nélkül befulladnának a kreatív ágazatok. A gazdaság érdekei és az információs technológiák fejlesztésének igénye egyaránt megkívánja a szerzői jogok védelmét. Jelen esetben azonban nem érvényesülne az az elv, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a különféle jogok, nevezetesen a szerzői jogok és az alapjogok érvényesülése között. Mégpedig azért nem, mert a szerzői jogok más, a szűréshez képest sokkal kisebb mértékű beavatkozást jelentő módokon eleve megfelelő védelemben részesülnek. Itt van mindjárt az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv. Ez a jogszabály a szerzői jogok megsértésének olyan eseteire korlátozza a jogi felelősséget, amelyekről tudomása van a szolgáltatónak, illetve noha tudomást szerzett a jogsértésről, mégsem távolítja el vagy teszi hozzáférhetetlenné az inkriminált tartalmat. Ezzel szemben a szerzői jogi irányelvjavaslat alapján az internetes szolgáltatók minden olyan tartalomért felelősséggel tartoznának, amely, akár a tudtukon kívül, keresztülment a szűrőjükön. Magyarán az új szabályok jogbizonytalanságot eredményeznének, hiszen nem volna világos, melyik szabályt kövessék a szolgáltatók.
'Ártalmas tartalmak'
Tágabban szemlélve a kérdést könnyen láthatóvá válik, hogy a szerzői jogok megsértésének kiküszöbölésére javasolt szűrési megoldás egy általánosabb tendenciába illeszkedik, ami az EU politikáját illeti. A szerzői jogokról szóló irányelv tervezet mellett az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló módosított javaslat is szűrési megoldásokra épülne. Ez utóbbi javaslat is megkövetelné, hogy a magántulajdonban álló videomegosztó platformok szűrő mechanizmusokat alkalmazzanak a kiskorúak védelme érdekében.
A kiskorúak védelme kívánatos célkitűzés, azonban két alapvető probléma merül fel vele kapcsolatban. Először is, nehéz meghatározni, mi tekinthető "ártalmas tartalomnak". Nem könnyű például meghúzni a határt a soft pornó és a szexuális nevelésre szolgáló tartalmak között. Egyazon tartalom ártalmas lehet egy átlag tízévesnek, ugyanakkor hasznos segédanyagul szolgálhat egy olyan tízéves számára, akit szexuális zaklatás ért. Másodszor is, egy videomegosztó platform üzemeltetőitől nem várható el, hogy tisztában legyenek vele és szakszerűen eldöntsék, milyen tartalmak kerülhetnek rá fel.
Ha kötelezővé tennék a szűrést, nehéz alapjogi problémákat kellene megoldaniuk magántulajdonban álló vállalatoknak. A szerzői jogokat szabályozó irányelv ugyanis arra kötelezné őket, ismerjék fel, mi tartozik a szólásszabadság védelme alá, és mi tekinthető a szerzői jogok megsértésének. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv pedig azt várná el tőlük, hogy tegyenek különbséget a szólásszabadság védelme alá tartozó és az ártalmasnak minősülő tartalmak között.
A felelősség áthárítása a magáncégekre
Egy ilyen szabályozás bevezetésével a Bizottság úgy orvosolná a szerzői jogok megsértésének problémáját illetve szorítaná vissza az ártalmas, gyűlöletet keltő online tartalmakat, hogy egyszerűen áthárítja a felelősséget az internetes cégekre, azaz a keresőmotorokra, a videomegosztó platformokra és a közösségi hálózatokra. Csakhogy az ilyen cégek sem elég forrással, sem megfelelő tudással nem rendelkeznek az alapjogokkal kapcsolatos problémák megoldásához.
Nem csak arról van szó, hogy nincsenek kellő szakértelemmel felvértezve ezen a téren, hanem arról is, hogy az üzletnek másmilyen a természete. A szóban forgó vállalatok számára nem elsőrendű cél az alapjogok védelme. Ha választaniuk kell üzleti érdekek és a szólásszabadság védelme között, jó okuk van az előbbiek mellett tenni le a voksot. Azaz inkább törlik az adott tartalmat, ha valamennyire is fennáll annak a veszélye, hogy jogilag felelősségre vonják miatta őket.
Ha a vállalatokra maradna a tartalmak ellenőrzése, az súlyosan veszélyeztetné a szólásszabadságot és az információszabadságot, mivel az egyén nehezebben élhetne a szólásszabadság jogával. Bizonyos dolgokról egyszerűen nem lehetne nyilvánosan vitatkozni, mivel ezek egyáltalán nem is kerülnének napvilágra. Minden hozzáférhető információról ezek a cégek volnának hivatottak rendelkezni. Ha a vállalatokra hárulna a feladat, hogy tartalmi kérdésekről döntsenek, azt nem csak a kereskedelmi szektor sínylené meg, hanem ráadásul teljesen átláthatatlanná válna a rendszer. Márpedig demokráciákban ez teljességgel megengedhetetlen egy olyan fontos kérdés szabályozása kapcsán, mint amilyen a véleményszabadság. Az átláthatatlansággal az az egyik legfőbb gond, hogy magával vonja az elszámoltathatóság hiányát, vagyis senki sem tudhatná, hova forduljon, ha az igazságos eljáráshoz való jogát megtagadva letiltják vagy eltávolítják az általa feltöltött tartalmat.
Akkor végül is miért akarja az EU átalakítani ezeknek a területeknek a szabályozását? Elsősorban is az EU szívesen tolja át a felelősséget a nagyvállalatokra, mivel azoknak kellő anyagi erőforrással rendelkeznek a problémák megoldására, új szoftverek fejlesztésére és arra, hogy ha úgy adódik, bírságot fizessenek. Másodsorban az EU kiegyensúlyozottabbá kívánja tenni a kreatív ipart. Az internetes cégeknek, ahogyan a jogtulajdonosoknak is megvannak a maguk érdekei. Ámde a kétféle érdekeltség mérlegelésekor valahogy megfeledkeztek a felhasználók érdekeiről. Meggyőződésünk szerint az EU-nak ügyelnie kellene a felhasználók érdekeire és arra, hogy megfelelő védelemben részesüljön az emberek joga a szólásszabadsághoz, az információszabadsághoz és a magánélet védelméhez.